Ízelítő a Nagy gyermek-kalauz tartalmából - hozzáetetés

Hozzáetetés szoptatott gyerekeknél

A hosszabb ideig tartó szoptatásnak köszönhető ismeretek hatására megváltoztak a hozzáetetéssel kapcsolatos nézetek is. Táplálkozás- élettani és allergológiai megfontolások szerint a következő alapvetések érvényesek:

  • jogosan bízhatunk benne, hogy az anyatej az egyetlen optimális táplálék az első hat hónapban,
  • a tehéntej és a tejtermékek adásának késleltetése az első életévben, helyette 
  • a hatodik hónaptól kezdve fokozatosan át lehet térni a gyümölcsből, zöldségből, gabonafélékből álló változatos vegyes kosztra. 

Ezeket az alapelveket betartva az anyatejes csecsemőnek az első hat hónapban ne adjunk semmiféle más táplálékot, gyümölcs és zöldségleveket,még a régebben annyira ajánlott teáskanálnyi narancs- vagy sárgarépalét se. A hetedik hónaptól kezdve egy-egy szopás után kínáljunk a gyereknek fokozatosan növekvő mennyiségben egy kis zöldségből, gyümölcsből vagy gabonaféléből készült ételt. Azonban hetente csak egyféle új táplálékot vezessünk be az étrendbe. Adhatunk almát nyersen lereszelve vagy megpárolva, körtét, csonthéjas gyümölcsöket párolva, bogyós gyümölcsök kipréselt levét. Mindezeket belekeverhetjük gabonaalapú ételekbe is. Ha a gyerek valamilyen gyümölcs- vagy zöldségfélét párolva már szívesen fogyaszt, akkor adhatunk a kezébe egy-egy darabot nyersen is.

Ez új tapintási, harapási, ízlelési és nyelési tapasztalatokat jelent számára, ami serkenti kezdeményezőkészségét, önállóságát az étkezésre vonatkozóan. A főzelékeket vízzel főzzük, és egy teáskanálnyi jó minőségű bio étolajjal készítsük el. Magasabb nitrát-tartalmú zöldségféléket (ld. a 343. oldalon) ritkábban és lehetőleg csak frissen elkészítve adjunk. Ezeket nem szabad újra felmelegíteni.

A gabonapépeket ebben az életkorban még gluténmentes alapanyagból készítsük. Egy jól bevált sorrend: rizs, köles, hajdina, amarant, quinoa, kukorica majd zab. A magvakat először bő vízzel forrázzuk le, majd csöpögtessük le. A quinoát meg is kell mosni, esetleg leforrázni, hogy a kesernyés íze eltűnjön. A gluténtartalmú, azaz kenyérsütésre alkalmas gabonák (búza, tönköly, árpa, később a rozs is) bizonyos esetekben lisztérzékenységet, azaz cöliákiát (ld. a 336. oldalon) válthatnak ki. A jelenlegi – néhány tanulmányra támaszkodó – elmélet szerint a korai bevezetéssel ennek kockázata csökkenthető. Ez azonban csak akkor érvényes, ha a csecsemő még anyatejet is kap. Az is bizonyos, hogy a géntechnikai kezeléstől mentes, biominőségű gabonák ritkábban váltanak ki gluténérzékenységet, mint a konvencionális termesztésből származó. 

Ezért nem ajánljuk, hogy a már nem szoptatott, vagy tápszeres gyerekeket hat hónaposan elkezdjük kekszekkel etetni. A gabonakásákat anyatejes csecsemőknek általában csak vízzel elkészítve, a nem szoptatott csecsemőknek 9-10 hónapos kortól félig hígított tejjel vagy teljes tejjel só és cukor nélkül adjuk (ld. a 345. oldalon). Természetes ízüket gyümölcs- és főzelékfélék hozzáadásával tehetjük változatosabbá. Egy kis narancslé hozzáadása állítólag segíti a köleskása vastartalmának jobb felszívódását. Minden esetben tanácsolható, hogy igyekezzünk bio vagy biodinamikus élelmiszereket beszerezni. Ha ez nehézségekbe ütközik, akkor olyan konyhakertészetet próbáljunk találni, ahol ökológiai szempontokat is figyelembe vesznek.

Ha a gyermek már nagyon szívesen fogyaszt néhányat az új ételek közül, akkor az egyik étkezéskor fordítsuk meg a sorrendet, és a szopást csak „desszertként”kínáljuk neki. Ily módon a gyerek nyolc hónapos korára már egy egész sor új élelmiszerrel megismerkedhet. Ekkorra kiderül, hogy mit eszik szívesen, mit bír jól a szervezete, az emésztése, és ha fogy az anyatej, akkor el lehet kezdeni a tehéntejes készítmények adását is.
Először egy kis gyenge, friss joghurtot keverhetünk a gabonakásába, s ha ezt jól tűri a gyerek, akkor tejet. Ha az anyatejmennyisége körülbelül a felére csökkent, akkor napi 200 ml tehéntej elegendő a fehérje- és kálciumhiány elkerülésére. Ha teljesen elfogyott az anyatej, napi 400 ml tehéntej elegendő a következő években is. Ilyenkor az etetőszékben az asztalnál ülve ebédkor, vacsorakor már el-elrágcsálhatnak a gyerekek egy-egy darab kenyérhéjat, sárgarépát, almát. A különféle gabona- és egyéb magvakat ebben az életkorban még csak őrölve vagy dara formájában adjuk,mivel a kicsiknek nincsenek még rágófogaik.

Az ilyen sokféle gyümölcs-, zöldség-, és gabonaféléből összeállított étrend mellett gyakorlatilag kizárható a vitaminhiány, még akkor is, ha időnként nagyipari módszerekkel termesztett sárgarépát vagy egyéb zöldségfélét veszünk. Egy közös piaci rendelkezés szerint minden olyan gyermektáplálékot, mely öt hónapos és hároméves kor közötti gyermekek számára készült, vitaminokkal kell kiegészíteni. Például a zab kivételével minden gabonatartalmú bébiételt (pl. a rizsnyákot, a gabonanyákokat, gabonapelyheket, gyerekkekszeket stb.) B1 vitaminnal kell dúsítani. Szerintünk ez az Egyesült Államokban és más országokban is már régóta alkalmazott mesterséges vitaminozás csak vitaminhiány veszélye vagy nagyon egyoldalú táplálkozás esetén lenne indokolt. Közép-európai viszonyok között teljesen felesleges, és csak megnehezíti azoknak a gyártóknak a kereskedelemben való megjelenést, amelyek természetes alapanyagú készítményeket állítanak elő. Aki ebben az életkorban kerülni akarja a mesterséges vitaminok adását, annak magának kell elkészítenie az ételeket a megfelelő nyersanyagokból, vagy nem kimondottan csecsemőknek szánt termékeket kell felhasználnia. 

Ha valóban fennáll az allergia veszélye, akkor az első életévben kerüljük a tehéntejet, tojást, halat és olajos magvakat. Ám mostanában túl óvatosak lettek az orvosok annak megítélésében, hogy kit kell veszélyeztetettnek tekinteni. Mi a legtöbb esetben a tehéntej bevezetésének fent leírt módját tartjuk a legjobb megoldásnak. Kivételt képeznek azok, akiknek a családjában halmozottan fordultak elő allergiás megbetegedések. 

A hosszabb szoptatás jót tesz az állkapocs formálódásának is. Nem lustul el a táplálékfelvétellel kapcsolatban, mert a szopás sokkal nagyobb munkát igényel, mint a cumis üvegből való ivás. A sokáig szoptatott gyerekek nagy része nem is találkozik a cumisüveggel, hanem már csak a pohárból ivást tanulja meg.