header-photo


Betegségek értelme

Első hallásra talán furcsa, de könnyen belátható: az átélt-legyőzött betegségek erősítik a gyerek immunrendszerét, ezért nem kell "ágyútűzzel" reagálni a legkisebb náthára is.

Túlzott védelem
A legjobbat akarjuk gyerekeinknek, ezért a széltől is óvjuk őket. Azonban egyre több érv szól amellett, hogy a túlzott védelemnek megvannak a hátulütői is.  
 
Nem is olyan rég még sok szülészeti osztályon csak szigorú mellfertőtlenítés után, szájmaszkkal lehetett szoptatni, hogy megóvják az újszülötteket a betegségektől. Otthon aztán a szülők sokáig nem engedtek senkit a baba közelébe, hetekig nem vitték ki az utcára. Ma már egy kicsit lazult ez a katonás fegyelem, de ezzel egyidejűleg előtérbe kerültek azok a vegyi anyagok (gyógyszerek, fertőtlenítő takarítószerek, antibiotikus szappanok, fürdetők), amelyek a kórokozók megölésével igyekeznek megóvni a gyerekek egészségét. Ezek használata látszólag higiénikussá, kényelmesebbé teszi a szülők mindennapjait, hiszen eleinte kimaradnak az apró fertőzésekkel járó nyűgös napok - ám ennek a későbbiekben a gyerek is, a szülő is megfizetheti az árát.

Testünk tanul
 A szervezet védekezőrendszerének kialakulása hosszas és bonyolult tanulási folyamat eredménye. Magzati korban más jellegű immunválaszok állnak előtérben, mint megszületésünk után. A védelmi rendszer átalakulásában éppen a különböző mikrobák segítenek az első években a legtöbbet. Egy részük az anyatejes táplálás hatására telepedik meg a bélben, másik csoportjuk a gyerek környezetéből származik - ha nem pusztítják el őket művi úton. A mikrobákat tehát nem szabad ellenségnek tekintenünk, ezek ugyanis szükségesek az immunrendszer normális fejlődéséhez. A betegségeket nem tudjuk eltüntetni a Föld színéről, de ez nem is volna célszerű. Jobb, ha megtanulunk együtt élni velük. Erre az első életévekben készül föl szervezetünk, amikor megismerkedik a környezetben mindenütt jelenlevő kórokozókkal. Ha elmarad ez a találkozás, a védekezőrendszer a későbbiekben nem tudja majd megkülönböztetni, mi a természetes, és mi az idegen. Arra pedig, amit idegennek vél, később inkább allergiás reakcióval fog válaszolni. Egyre több kutatási eredmény utal arra, hogy az allergia kialakulásának okai között igen előkelő helyet foglal el a gyerek túlóvása: az oltások, az antibiotikumok és a fertőtlenített környezet.
 Az immunműködés a kisgyerekkorban átvészelt gyermekbetegségek (mint a skarlát, kanyaró, bárányhimlő) és a "hétköznapi" kisebb-nagyobb fertőzések hatására terelődik megfelelő irányba. A manapság kora csecsemőkorban beadott oltások megakadályozzák a betegségek természetes lefolyását, de ezzel egyidejűleg nagy részük elősegíti az allergiás reakciók kialakulását. 

Mindenre gyógyszert?
Nagyon is gyakori, hogy a köhécselő, náthás gyereket azért viszik orvoshoz, hogy a doktor "felírjon valamit". Sokan azt gondolják, mindennek megvan a maga ellenszere, és az a jó gyógyító, aki tudja, mire mit kell adni. Ha azonban olyan esetben adunk antibiotikumot, amikor az illető maga is le tudta volna küzdeni a kórokozókat, többet ártunk, mint használunk. A gyógyulás talán valamivel gyorsabb lesz, az élet kényelmesebb, de megvontuk a szervezettől a tanulás lehetőségét. A vírusfertőzések esetén egyébként is tökéletesen hatástalan antibiotikumok emellett elpusztítják azokat a baktériumokat is, amelyek természetes mikrobaháztartásunk részei. Így felborul az egyensúly, s teret adunk az allergiás reakciók megjelenésének. A háztartási fertőtlenítőszerek, az "antibakteriális" jelzővel reklámozott szappanok, fürdetőszerek, krémek hasonló módon befolyásolják a szervezetet. Több kutatás is bizonyította, hogy a kevésbé steril körülmények között, a természet közelségében élő, "igazi" falusi gyerekek védekezőrendszere jobban működik, mint az ugyanazon a vidéken, de "városiasan" berendezett környezetben lakó társaiké. Hasonló a helyzet a kisebb testvérekkel is: hamarabb kezdik a betegeskedést, hiszen a nagyok sokféle betegséget hurcolnak haza, de hamarabb kialakul védekezőképességük is, ezért a későbbiekben kevésbé lesznek betegesek.

Megérdemeljük a törődést!
Minden esemény nyomot hagy bennünk, ezekre építkezünk további életünkben. Könnyebben betegszünk meg akkor, ha kellemetlen, jelentős változás történik az életünkben. A betegség ugyanis megállásra kényszerít, megteremti a megfelelő körülményeket a változás átéléséhez.
A gyerek számára a betegség még ennél is többet jelent: átéli, hogy saját erejéből is képes leküzdeni a nehézségeket. Fontos tapasztalat, hogy szülei ilyenkor is mellette állnak. Ezt akkor érzi igazán, ha valóban ápolják, mesélnek neki, figyelnek rá, megteremtik a nyugalmat, gondoskodnak róla, borogatást készítenek neki. Ma már egyre kevesebben tapasztalhatják meg mindezt, hiszen az utóbbi évtizedekben alig akad gyerek, aki ne kapna mindjárt lázcsillapítót, antibiotikumot - ha kell, ha nem. Hétköznapi betegség esetén a legtöbb szülő nem ápol, hanem lemegy a patikába, és vesz valamit, ami a gyereket "meggyógyítja". Sajnos elfelejtettük, hogy a mély szülő-gyerek kapcsolatnak fontos része, hogy a kényelmetlen, nehéz dolgokat is együtt éljük át, együtt oldjuk meg, mert mindez gazdagít és épít.
Szaktanácsadó: dr. Szőke Henrik gyermekgyógyász

Évente néhány betegség normális
Amikor közösségbe kerül a gyerek, feltűnően sokat betegeskedik. Alig gyógyult meg, máris jön a következő betegség. A kisgyerek az óvodában új kórokozókkal találkozik, immunrendszere még nem tanulta meg, hogyan védekezzék ellenük. Persze otthon sem steril a környezet, a családtagok is hordoznak bacilusokat, ám ezekkel szemben már védettséget élvez a kisgyerek szervezete. A közösségbe járás kezdetén természetes a gyakoribb betegség. Hasznos is, mert az immunrendszer erősödik az átvészelt betegségek nyomán. Egy év múlva már sokkal ellenállóbb lesz a gyerek! Előfordulhat, hogy már korábban elkezdődik a gyakori betegeskedés, ha a még közösségbe nem járó kicsit nagyobb testvérei fertőzik meg. Nála már kevesebb betegeskedés várható, ha majd oviba kerül. Óvodáskorban évi tizenkét szövődmény nélküli légúti megbetegedés még normálisnak tekinthető, nyolcéves korban elfogadható az évi nyolc betegség. Sűrű betegeskedés esetén kérdezzük meg a gyermekorvos véleményét. Lehet, hogy az orrmandula eltávolítását vagy néhány hónapos óvodaszünetet fog javasolni. Ne rövidítsük le túlságosan a lábadozás időszakát! A tünetek megszűnése után várjunk még néhány napot, mire újra közösségbe visszük a kicsit, a legyengült szervezetet ugyanis könnyebben megtámadják a kórokozók. Amikor egészséges a gyerek, mozogjon sokat a szabadban, a túlöltöztetett, szobában tartott, széltől is óvott kicsik nem tudnak megedződni.
Gyerekorvosok szerint évi nyolc-tíz megfázás elfogadható, nem jelent különösebb megpróbáltatást, bajt. A szinte minden hónapban esedékes egyhetes nátha mellett a szülők viszont úgy érezhetik, gyerekük szinte mindig beteg. Az antibiotikumos kezelés nélkül kiállott betegségek erősítik az immunrendszert, a szervezet megtanulja, hogyan küzdje le a kórokozókat. Az orvosok gyanítják, hogy az egyre szaporodó allergiás megbetegedések hátterében a megkímélt, edzetlen, valós ellenséget nem találó immunrendszer állhat. A gyakori megfázás tehát nem baj, házi módszerekkel mozgósítsuk a szervezet erőit, és enyhítsük a tüneteket.
- A nátha első tüneteinél dugjuk a kisgyerek lábacskáit meleg vízzel teli edénybe. Tíz percen keresztül emeljük a lábfürdő hőmérsékletét 35-ről 39 Celsius-fokra.
- Közben itassunk vele meleg, mézes hársfateát. A lábfürdő befejeztével töröljük szárazra a lábát, hintőporozzuk be, és húzzunk rá puha, laza szövésű gyapjúzoknit.
- Ha rázza a hideg a kicsit, készítsünk neki meleg kakukkfüves fürdőt (emelve a hőfokot), majd bújjunk össze vele, és melengessük az ágyban.
Forduljunk azonban orvoshoz, ha magas láza van, nagyon fáj a feje, torka, füle, levert, állapota néhány nap múlva sem változik.

Belebetegszik a kapkodásba
Érdemes megfigyelni és feljegyezni naplónkba egy-egy betegség kialakulásának előzményeit. Jó néhány tapasztalatot begyűjtve már szinte előre sejthetjük a következő betegség kitörésének idejét. A kisgyerekek immunrendszere még nem eléggé ellenálló, a betegségeket leküzdve erősödik. Óvodakezdés során gyakoriak a fertőzések, míg a második évben már jóval ritkábbak. A testi-lelki stressz gyengíti a szervezet védekező erejét. A felnőttek sokszor észre sem veszik, egy-egy helyzet milyen megerőltető egy kisgyerek számára. A szülinapi zsúrról, nagymamás hétvégéről nemcsak fáradtan, hanem kimerülten tér haza. Egy hosszabb hét az óvodában, rövidebb hétvége, programokkal zsúfolt délutánok, sorozatosan elmaradó esti mesék után várható, hogy a kisgyerek szervezete jelezni fog. Kialvatlanul esendőbb, mozgása kapkodó, szögletes, figyelme szétszórt, ezért ilyen állapotban a balesetek is gyakoribbak. Hasonlóan bajjal végződhetnek a "még egy utolsót" felkiáltással kicsikart csúszások, motorozások: a kisgyerek már fáradt, kapkod. Ilyenkor már nem válik javára a további mozgás. A megszokott napi-heti programon kívül csak kivételesen vállalkozzunk másra is, hogy maradjon elegendő szabad játékidő. Ha valóban megbetegedett, otthon maradhat, mentesül a mindennapos kapkodástól, ágya mellett ülünk, mesélünk, teát kortyolgattatunk vele. Ne kelljen szervezetének betegséggel jeleznie, hogy ezeket a kellemes együttléteket megkapja! A nyugodt élettempó, a kiegyensúlyozott napi-heti ritmus erősíti belső harmóniáját, így a betegségekkel szemben is ellenállóbb lesz.

Nem csak a gyógyszer segít!
Manapság a legkisebb kellemetlenséget, fájdalmat is a "normálistól" eltérőnek, tehát kezelendőnek tekintik. A reklámok azt sugallják, folyamatosan rózsaszín, paradicsomi állapotban kellene élnünk. Ezzel szemben el kell fogadnunk, hogy a fájdalom sokszor hasznos figyelmeztető jel, a megemelkedett testhőmérséklet segít a baktériumok és vírusok elleni harcban, a kiállt betegségek pedig erősítik az immunrendszert. Először a szülőknek kell kialakítaniuk magukban a helyes szemléletet. Nem egy tabletta, csepp segít, hanem a levegőzés, a mozgás, a borogatás, az alvás. Ebből a szempontból mindegy, hogy a hagyományos orvoslás szereitől vagy homeopátiás készítményektől várjuk a csodát. A fogzás, elesés, nátha kellemetlen ugyan, de nem kell feltétlenül megkímélnünk ezektől a kicsiket. A felnőtteket gyakran a következmény zavarja: a hangos sírás, nyűgösködés. Ilyenkor még több törődést igényelnek a kicsik, nem gyógyszereket. Ezeket tartogassuk azokra az esetekre, amikor valóban szükségesek. Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a gyógyszer nélkül is kiállható bajokat az igazi betegségektől. Kétséges esetben forduljunk orvoshoz, de jelezzük, hogy nem receptért jöttünk. Sok esetben igaz a mondás: gyógyszerrel egy hét, gyógyszer nélkül hét nap. Bizony fárasztóak az átvirrasztott éjszakák, sok ötletre van szükségünk, hogy lekössük, megvigasztaljuk a nyűgösködő gyereket. Vegyük komolyan a panaszát. Öleljük meg, bújjunk össze, nézegessünk képeskönyveket, rögtönözzünk kis bábfigurákat, meséket a nagy hősről, aki bátran küzd a bacikkal.

Új betegségek
 Többek közt az oltásoknak köszönhetően ma már számos fertőző gyerekbetegség szinte ismeretlen, helyettük azonban olyan újabb betegségek váltak általánossá, amelyek akár egész életükben elkísérik a kis pácienst. Az utóbbi harminc évben, részben a túlságosan korán adott tehéntejfehérje miatt megkétszereződött az allergiás gyerekek száma a 10-13 év közötti korosztályban, s évente három százalékkal nő a cukorbetegségben szenvedő gyerekek aránya. Minden tizedik gyerek asztmás, minden hatodik serdülő szénanáthás, iskolába lépéskor egy-egy osztályra két-három magatartászavarral küszködő tanuló jut, a gyerekek harmada pedig túlsúlyos. Következésképpen egyre gyakoribb a gerincferdülés és más tartáshiba. Ezek a bajok nem gyógyíthatók és nem előzhetők meg védőoltással, gyógyszeres kezeléssel. Számos civilizációs betegség megelőzhető. A kisgyerekkorban elsajátított szokásoknak ezért jóval nagyobb a jelentőségük: az étkezés, a napirend, a szabadidő eltöltése otthonról hozott minták szerint történik egész életünkben, nem csak az első néhány évben. Legyen mindig érték családunkban a természetes életmód, a mértékletes fogyasztás, a kiegyensúlyozott napirend, a minél több mozgás a szabadban.