header-photo

 Ekcéma a javából - kigyógyulva

Elsősorban megköszönni szeretném azt a nyugalmat, útmutatást es energiát amit Henriktől kapok. Már ahogy belépek a gyönyörű kertbe, es közeledek a ház felé, minden apró részletben megérint a béke.
 Minden szülőnek nehéz végignézni, ha a gyermeke szenved, akár kicsi akár nagy a baj. Szerintem nem vagyok egyedül vele, hogy ilyenkor hajlamos vagyok átadni magam a kétségbeesésnek. Henrik egy pillanat alatt képes megnyugtatni, s visszaterel abba az állapotba, ahol gondoskodó anyaként, bízva a megérzéseimben, magabiztosan ápolhatom a csemetéimet, az otthon nyugalmában. Henriktől mindig megkapom a válaszokat, megoldásokat a kérdéseimre, amiket rendszeresen összeírok egy naplóba a következő találkozásunkig. A megoldásai, módszerei természetesek, szelídek, nagyon közel állnak hozzám, és mindig eredményesek. Az első igazán segitő orvos akit ismerek. Segít eloszlatni a kudarcélmenyt, és meglátni azt, amit legbelül mindenki érez, a természet összhangját, segitő erejét.. 

  

 Mind a két kisgyermekünk ekcémás. Blanka lányom 5 éves, nála 3 éves korában lobbantak fel a tünetek, amikor elkezdte az óvodat, s ezzel egyidőben megszületett a kistestvére, Erik. Fokozatosan borították el a testét a viszkető piros foltok. Először a hajlatokban aztán a has, hát, nyak tájon is. Erik 2 hónapos lett, mikor az ő kezecskéin is megjelentek a foltok. Nola sokkal agresszívebben jelentkeztek a tünetek. Egy hónap alatt már vérző sebeket kapart magán. Ekkor kezdtük el Henrikkel a teljes diétát. Ami nem csak a tej és tojásfélék elhagyását jelentette, hanem az eddig fogyasztott ételeinknek kb. a 90 %-át el kellett hagynunk. Meg voltam dermedve. Féltem, hogy az addig is nagy körültekintéssel vásarolt élelmiszereink nélkül valami hiánybetegségük alakulhat ki. De nem, a diéta minden elhagyott élelem helyett kinál olyat, ami jól elviselhető és tápláló egyaránt. Blankánál a diéta hamar jelentős javulást eredményezett. Bár amint egy kicsit is eltérünk tőle, meglátszik a bőrén. Ez azzal magyarázható, hogy minél később kezdi egy gyerek a diétát, annál tovább kell óvatosnak maradni. Eriknél úgy tűnt, sokkal lassabban haladtunk, eleinte nem is látszott jelentős javulás. Előfordult az is, hogy fetrengett kínjában a viszketéstől. Ilyenkor bevallom elfogott a kétely, hogy vajon mindent jól csinálunk-e, és meggyógyulnak-e. Ilyenkor mindig felkeresem Henriket, s együtt megállapítjuk, hogy fokozatosan mindig jobb és jobb a helyzet. Két lépés előre, egy hátra. Aztán újra előre. Megnyugtat, hogy mit csinálunk jól, és min változtathatunk. Ez mindig önbizalmat és új erőt ad nekem. Ma már sokkal enyhébb lefolyásúak a fellobbanások. Folyamatosan krémezzük a Henrik által ajánlott természetes krémekkel. Hauschka Med Jégkristályvirág, shea vaj, Wala rózsakrémmel, tölgyfa-kéreg krémmel, a foltok típusaitól függően. Szteroid soha sem kellett. Azt tapasztalom, hogy Erik valóban túl van a nehezén, amikor nedvedző, véres sebei voltak. 2 év telt el, a mai napig olykor viszket a bőre, de csak néha lesz belőle kisebb seb. Már leginkább csak shea- és kakaóvajat használunk. 

                  Köszönöm Henrik!

Drienyovszki Zsuzsanna 

 

Mellrákom története


Egy melldaganat: kezelések és mellműtét után kilenc évig tünetmentes voltam. Mikor egy éve újból rossz leletet kaptam, - mellékvese daganat és négy csontáttét, - akkor én a gyógyulásba vetett töretlen hitem mellett úgy döntöttem, hogy a nyugati és az alternatív gyógyászat, valamint a pszichológia együttes segítségét fogom kérni.

A veseműtétem után, a kemoterápiás kezelések megkezdése előtt egy barátnőm ajánlott be Szőke doktorhoz. Henriktől a problémákkal való közös és reális szembenézést kaptam, és sok bíztatást, amikre akkor nagyon nagy szükségem volt. A protokollszerű, általánosan alkalmazott nyugati terápiák mellé ő személyre szabott és kíméletes gyógymódokat ajánlott, melyek meglepően kedvező hatását az onkológus orvosom is többször elismerte. Nekem nagyon sokat segített az is, hogy a találkozásaink között bármikor felhívhattam a tanácsát kérve. 

Most újra tünetmentes vagyok. Hálásan köszönöm a segítséget! Tudom, hogy fenntartó terápiákra és lelki munkára továbbra is szükségem lesz, hogy ez így is maradjon.

Tapasztalataimat örömmel megosztom azokkal, akik úgy érzik, hogy ezzel segíthetek.

Katalin



Tomi súlyos ekcémája

Tomi ekcémája igazi "állatorvosi ekcéma", extrém szinten, ráadásul nem csecsemő korában jelentkezett, hanem sokkal később (11 évesen). 2008 tavaszán egy ártatlannak tűnő, alig 10 forintosnyi hámló folttal kezdődött a bal felkarján. Henrikhez úgy három hónappal később, akkor jutottunk el, amikor Tomi testfelületén már nem volt egy tenyérnyi összefüggő egészséges bőrfelület - mindenhol viszkető kiütések borították, amelyek több helyen tenyérnyi nedvező, ótvarral felülfertőzött foltokká olvadtak. Henrik ránézett, majd az ölembe rakott egy nagy könyvet, rá egy papírt és a kezembe nyomott egy tollat, hogy írjam, mit nem ehet, mit ehet, mikor mivel fürdessem/borogassam/ecseteljem/kenjem, mikor milyen szert adjak neki. A diagnózis ugyanis ételallergia volt - erre a 4 orvos közül, aki előtte - eredménytelenül - kezelte a gyereket, egyik sem gondolt.
Igen szigorú (növényi alapú, amiből kimarad a szója, olajos magvak, mindenféle E) diéta következett, és Henrik antropozófus bogyói mellett kapott homeopátiás szereket is, olykor teakúrát, és végül 2009 februárra már csak néhány lila folt emlékeztetett a kiállt megpróbáltatásokra. A nagyon szigorú diéta egy évig tartott, utána további két év volt, mire fokozatosan visszaállt arra, hogy mindent ehetett.
A szabadságot két évig élvezhettük, idén februárban a melle nedvezésével kezdődött újra a történet. Akkor persze még nem sejtettük, úgy 3-4 hét kellett, hogy ismét robbanjon a dolog. Mikor kiderült, azonnal visszatértünk a szigorú diétához, és Tomi a két orvos közül, akik 5 éve kezelték, Henriket választotta. Talán az időben megkezdett diétának köszönhetően most sikerült "megfogni" a folyamatot, és nem terjedt ki a teljes testfelületére. A legsúlyosabb terület az arca és a karja volt, de voltak foltok a hasán és a lábán is. Ezeket külsőleg tölgyfakéreg főzettel, gyógynövényes borogatással, illetve házilag főzött vizes és zsíros krémekkel kezeltük, majd a gyulladás levonulása után tiszta Aloe verát használtunk a bőr visszaépülésének támogatásához.
Tomi első ekcémás megbetegedése során nagyon sok támogatást kaptam Henriktől és Hajdu-Ráfis Gábortól azzal kapcsolatban, hogy milyen attitűddel lehet a legtöbbet segíteni a gyermeknek: nagyon tudatosítani kell, hogy 1. nem én vagyok beteg, hanem a gyerek, nem tudok helyette meggyógyulni, 2. a kétségbeesésem neki nem segít, sőt... Továbbá: a gyereknek is tevékenyen részt kell vennie a gyógyulásához vezető folyamatokban, és akkor tudok a legtöbbet segíteni neki, ha bízom abban, hogy meg fog gyógyulni, képes lesz leküzdeni, és ehhez minden segítséget megadok neki, és elfogadom, ha elege van, ha dühöng, ha elkeseredett, ilyenkor csak mellette vagyok és szeretem, ahogy éppen van.
Tomi nagyon beteg volt - 5 éve is, most is. Két hónappal ezelőtt a teste kb. 30%-án szinte nem volt bőr, többek között az arca nagy részén. A gyulladás lehúzódása után a könyökhajlatában annyira vékony és száraz volt a bőr, hogy nem tudta kinyújtani a karját. Ha mégis megpróbálta, márványos jelleggel azonnal vérző hajszálrepedések keletkeztek rajta. Az egész karját és a combját borogatással és kötéssel kellett ellátni, mert viszketett és égett, és az is fájdalmat okozott, ha a levegő hozzáért (az idegvégződései szabadon voltak). Rettegett elaludni, mert álmában sokszor letépte magáról a kötéseket és véresre vakarta magát. De túl van rajta, és ugyan még egy darabig diétáznia kell, örül, hogy két hónap kihagyás után járhat iskolába, és tervezi a nyári programot :).
Henrik - túl azon, hogy rájött, mi a baj és a terápia mellett életvezetési tanácsokat is adott - hihetetlenül sokat segített abban, hogy a körülményekhez képest nyugodtan, türelemmel, a gyógyulásba vetett hittel vészeljük át ezeket a nehéz időszakokat.
A mostani betegségről ekcéma-naplót vezettem heteken át, ahol a teljes történetet megörökítettem, fotókkal. A fényképek csak regisztráció után láthatók, nem akartam korlátlanul nyilvánossá tenni őket. Itt olvasható: http://dorothyweb.hu/blogs/category/ep-testben-ep-lelek/ekcema-naplo/page/7/ (blog jellege miatt a sorrend fordított).

 Üdvözlettel Csapó Krisztina



Egy a sok-sok "füles" gyermek közül
 

Kislányom 3 évesen, középfül-gyulladással beteg lett. Az előírt antibiotikum kúra ellenére nem gyógyult, a láza ugyan elmúlt, de gyenge, elesett, erőtlen volt, füle továbbra is gyulladt maradt és fájlalta. Felkerestük Pilisszentkereszten Szőke Henrik doktor urat, aki a további antibiotikum kúra helyett, hagyományos gyógymód alkalmazását javasolta. Kislányunk fülére ezt követően apróra vágott sózott hagymát tettünk, bent tartottuk a lakásban a felülfertőződés elkerülése érdekében, meghatározott időközönként különböző oldatokból készített orrsprayt alkalmaztunk, esténként pedig sós és levendula-illóolajos lábfürdőt vett.
A kezelést és az orvos utasításait nagyon pontosan betartva kislányom 10 napon belül meggyógyult, a betegség nem tért vissza, visszaesésre nem került sor.
Természetesen szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy kislányunk „füles”. Tehát időről-időre a füle begyullad (megfázás, strandolás, stb. alkalmával), ám a kialakulással fenyegető betegségnek elébe vágva Henrik doktor módszereivel, pár nap alatt mindig orvosolható volt a baj.
Immáron kislányom elmúlt 5 éves, a körzeti orvos megállapítása szerint „kinőtte” a fülgyulladást. Én azért másképpen fogalmaznék, Henrik doktor gyógymódjának köszönhető, hogy kislányommal elkerültük a jól ismert „füles kálváriát”, a kórháztól kórházig, orvostól orvosig és „gyógyszertől gyógyszerig” tartó állandó vándorlást és a gyógyszerek különböző mellékhatásaitól való rettegést. Hisz a Henrik doktor által alkalmazott természetes gyógymódnak nincs mellékhatása. Boldog, kiegyensúlyozott, betegségektől igen ritkán tarkított gyermekkora van.
Orvosként, a jól megszokott „kanalas orvosságok” helyett a problémák teljes körű kivizsgálására és megoldására figyel oda, ezt tartja fontosnak. Jó, hogy Henrik doktor van, hogy van valaki, akihez teljes bizalommal lehet fordulni, bármilyen baja is legyen a gyereknek.

                                                                                         Gergely Zsuzsanna, Piliscsaba




Kamilla leukémiája 

Kamillának három napja csillapíthatatlan láza volt, és a harmadik éjjelen nagyon furcsán sírt. Egészen másképp, mint addig bármikor. Másnap a gyerekorvoshoz mentünk, akinek feltűnt Mimi sápadtsága és laborvizsgálatra küldött minket. Délben jött a hívás, hogy Miminek rendkívül rossz a vérképe azonnal az intenzív osztályra kell mennünk.  Egy hét után továbbküldtek bennünket a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára. Kamilla riadt volt, szorongó és bizalmatlan. A kezelés első szakaszában a szteroidok teljesen megváltoztatták Mimi viselkedést. Hiszti- dührohamokat kapott, őrjöngött, nem lehetett megnyugtatni, majd  mintha semmi sem történt volna kedvesen hozzám bújt. Teljesen kiszámíthatatlan volt. A szteroid farkaséhséget okozott, ami állandó, végtelen evést jelentett. A szteroidok elmúltával Kamilla nyugodtabb lett, de továbbra is gyanakvó.
A kemoterápiás kezeléseket,  habár jól hatottak, Kamilla nagyon rosszul viselte. Gyakran alakult ki lázas állapot, citopénia, többször kapott vért, sejtnövelő injekciót, amik folyamatos kórházi tartózkodást jelentettek, és alig pár napot otthon. A kemoterápia teljesen legyengítette a lábát, és nagy igyekezet árán tudtuk mászásra bírni. Masszíroztuk, tornáztattuk, hogy erősödjenek az izmok. Dr. Müller Judit, Kamilla kezelőorvosa elkísért bennünket, ami nagyon sokat jelentett nekünk.
Az ő javaslatára elmentünk Henrikhez, aki rendkívül alaposan kérdezett végig mindent, ami Kamillával kapcsolatos volt. A személyiségét, a szokásait, a viselkedését. Dr. Müller Judittal pedig megbeszélték a kezelések menetét és azok mellékhatásait. Henrik azonnali segítséget adott. A fagyöngy, az izomerősítő olaj, a májvédő, a gombásodás elleni öblögetők, ecsetelők, és a csonterősítő hatásai csaknem azonnal mutatkoztak. Sok-sok játékkal, és leleménnyel, sok mesebeli eszközzel mindig bevett Kamilla minden orvosságot. Energikus lett, mozgása jelentősen javult.
Aggódva, félve vártuk a kezelés utolsó szakaszát, amiről mindenki csak szorongással tudott beszélni. És láttuk az előttünk járókat, hogy ki milyen nehézségekkel küzd ebben az utolsó részben. Újra szteroidok jöttek, lenullázott immunrendszer, sokan nagyon erős gombásodással küzdöttek (szájban, nyelőcsőben, gombás tüdőgyulladás), és felborult májműködés. Hogy fog ez menni? Nem is mertünk belegondolni, inkább csak arra, hogy ez már kivisz minket a „fényre” és nemsokára vége. Ahogy teltek a hetek semmi rendkívüli mellékhatást nem tapasztaltunk. Mimi folyamatosan szedte Henrik orvosságait és az annyira rettegett, szörnyű időszak nem jött el. Nem volt lázas, a májműködés rendben volt, a vérképe a kezeléshez képest rendben volt. Nem volt szükség sejtnövelőre, nem volt csúszás! Nap mint nap figyeltük, kerestük a szájában a gombákat, de nem bújtak elő. Fel volt lazulva a nyálkahártya, de az ecseteléseknek hála nem lett belőlük gomba. Minden nap készen álltunk, arra hogy megint lázas lesz Mimi és fel kell menni a kórházba, de nem így lett. Betegtársainkkal együtt szurkoltunk, hogy ki lesz a Kakukktojás, aki csúszás nélkül megcsinálja. Mi voltunk. Volt tehát mihez mérni az orvosságok hatását. A kezelőorvosok is örömmel figyelték a „jó példát”, hogy így fejeztük be.
Kamarás Emese

 Migrén - én magam aktív részese vagyok gyógyulásomnak 

Édesapám a hagyományos orvoslás hive, én ezt a hozzáállást hoztam otthonról.
Kisfiam, Teo születésével valahogy természetes módon váltam nyitottá az antropozófus orvoslás felé. Először Teoval lágotattam el Henrikhez. A hely varázsa azonnal lenyűgözött és Henrikben nemcsak bizom azóta, de minden nála tett látogatás növeli az önbizalmam, mint a gyermekéről gondoskodni képes, a legjobbat nyújtani tudó anya. 

Nemrég 15 éve tartó migrénes panaszommal fordultam hozzá, amire a következőt ajánlotta: az első két hétben napi 2, utána napi 1 Kephalodoron (Weleda) tabletta, mely hosszú távon hivatott egy biztos alapot adni a szervezetemnek, és 1-2 Ferrum-Quarz (Weleda) kapszula ha érzem, hogy elkezdődik egy fejfájásos roham. Majd elmondta azt is, hogy ez mit sem ér, ha nem változom én magam is: kerülöm a magas hisztamin tartalmú ételeket. Ha kialakulóban a roham, 2 dologra kell odafigyelnem: rendszeres evés, sok pihenés. Enélkül semmit sem ér a "gyógyszeres" kezelés.
3 hónapja kezdtem a kúrát, azóta tudatosabban odafigyelek arra, hogy mit eszem és hogyan érzem magam. Figyelek belső feszültségeim levezetésére. 
Volt még egy olyan rohamom, amit nem sikerült időben elkapnom és igy hagyományos gyógyszerhez nyúltam, de volt legalább 5-6 amelyet sikeresen elkerültem a Henrik által javasolt terápiával. 
Jó érzés, hogy a segitségével magam tudok tenni a saját jól-létemért és egészségemért.
Vitrai Edit

A híres-neves mellkas-borogatás  

Két kisgyermekünk van, Miki most 5 és fél éves és Jolcsi 3 és fél éves.
2010 őszén és 2011 tavaszán, az akkor 2-2,5 éves kislányunknak több alkalommal obstruktív bronchitise volt. A betegségek alatt a kilégzése megnyúlt és sípolt, végül nehézlégzés alakult ki. Ilyenkor inhalációs készítményeket (Ventolin, Berodual) kellett használnunk, és volt, hogy antibiotikumot is kapott. Korábban a családunkban nem fordult elő ez a betegség, ezért döbbenten álltunk előtte. Felszerelkeztünk a javasolt babyhalerrel, gyógyszerporlasztóval, és előírás szerint inhaláltunk, több-kevesebb sikerrel. A nyár bronchitis nélkül zajlott, majd ősszel (előre félve az újabb bronchitiszes megbetegedésektől) tanácsért fordultunk Henrikhez, még akkor, amikor nem voltak tünetei Jolcsinak. Ő pontosan lépésről-lépésre a tünetek súlyosságától függően elmondta a teendőinket. Ekkor megkaptam a kakukkfüves-levendulás mellkas borogatás receptjét is, és egy antoropozófus injekciós készítményt inhalálás céljából. Nem kellett sokat várni a betegségre. Magas lázzal (39 C fok fölötti) és köhögéssel kezdődött, majd a második lázas éjszakán elkezdett Jolcsi kilégzése ismét megnyúlni. A következő nap először a mellkas pakolást próbáltuk ki, majd a nap második felében használtuk az inhalációs készítményt is. Jolcsi állapota gyorsan jobbra fordult, láztalanná és elevenné vált, ezért negyednap már kérésére nem kapta meg a mellkas-borogatást (kezdetben ügyetlenek voltunk, valószínűleg kényelmetlenül sikerült felhelyezni). Este hirtelen ismét magas láza jelentkezett, ami nagyon rosszul érintett bennünket, és szigorúan újra mellkas borogatást kapott. A láza fokozatosan ismét elmúlt, reggelre láztalan lett, de gyenge, elesett maradt, és a visszaeséstől való félelmünk miatt időpontot kértünk Henrikhez. Még aznap délután sikerült is elvinni hozzá a kislányunkat. A mellkas borogatás egész nap végig rajta volt, mire megérkeztünk Pilisszentkeresztre Jolcsi teljesen láztalan volt, hangulata javult, légzése tiszta volt. Henrik megnyugtatott bennünket, hogy Jolcsi már kifelé halad a betegségből és 2 napon belül teljesen meg is gyógyult (mellkas-borogatással és Salvus vizes inhalálással).
Így ismerkedtünk meg az antropozófus orvoslással a gyakorlatban. A mellkas-borogatással, és ennek hihetetlen jótékony hatásával a lázas felső légúti megbetegedésekre. Azóta nálunk ez az első választás, ha valaki lázas vagy köhög (nem csak a gyerekeknek). Amióta ezt használjuk, nem adtunk lázcsillapítót a gyerekeknek egyáltalán, mert kellőképpen csillapítja a lázat is. A kisfiam szokásos 4-5 napos mandulagyulladását is 2 napra (!) csökkentette.
Kezdetben a mellkas borogatást a gyerekek kissé nehezen tolerálták, de végül a „dupla-trikó technika” mellett már nem panaszkodnak. Ehhez két pamut trikót használunk. Az elsőt feladjuk a kisgyerekre, majd a mellkasának megfelelően elöl, hátul kellő vastagságban bekenjük a pasztával. Erre adjuk fel a második trikót, és így nem csúszik el, nem nyom és nem kenődik el a borogatás. Végül erre jön az aktuális felsőruházat, pizsama vagy nappali pulcsi.
Köszönjük Henrik!
dr. Nagy Marianna, reumatológus


 Évek óta sok gyerekkel - elégedetten 
 
Henriket hat évvel ezelőtt kerestük fel először. A Nagy gyermek-kalauzt legnagyobb lányom születése előtt, még várandósan vásároltam meg és vált útmutatómmá. Külön örömömre szolgált így, hogy Henriket megismerhettem és lehetőség nyílt arra, hogy gyermekeim fejlődését kiskortól kezdve együtt követhetjük nyomon. Hisz Henriktől minden gyerekekkel kapcsolatos területen segítséget kapok, legyen az nevelés, lelki gondok, vagy egészségügyi problémák.
Legnagyobb lányom különösen hajlamos volt a középfülgyulladásra. Megnagyobbodott orrmandulája miatt egyetlen náthás nap után már fájlalta a fülét. A fájdalmat igen rosszul tűrte. Szerettem volna elkerülni, hogy orrmanduláját kivegyék és ez sikerült is. Henrik nemcsak hogy olyan kúrát javasolt, mely hozzám nagyon közel állt, de lelkileg is támaszt nyújtott. Ez számomra nagyon fontos volt, mert a háttér akkoriban jobban támogatta a hagyományos gyógymódokat és egyedül viseltem a felelősséget, vállaltam a nehézségeket.
Legkisebb lányom még egy éves sem volt, amikor Henrik obstruktív bronchitist állapított meg nála. Légzésén folyamatosan hallani lehetett enyhe fújtatást. Tartottam attól, hogy kezeletlenül ez az állapot átfordulhat asztmába. Henriktől levendulás-kakkukfüves pakolást kapott, melyet leányomnak éjjel folyamatosan, nappal csak akut esetben kellett viselnie. Ha testvérei hazahoztak valamilyen fertőzést és az ő állapota rosszabbodott – éjjel vízszintes helyzetben végeláthatatlanul köhögött és sípolva vette a levegőt – akkor Pinus pumilio olajos (Wala) pakolás váltotta fel a levendulás-kakukkfüveset. A pakolásokat a háton alkalmaztam Henrik útmutatása alapján.  A siker tökéletes volt: leányom a következő (idei) télen már egyáltalán nem mutatta az obstruktív bronchitis jeleit, egyszer volt szüksége a pakolásra, amikor megfázott. Sőt, a Henrik által javasolt gyógymódok kitartó alkalmazásának eredményeképpen gyermekeim úgy megerősödtek, hogy az idei télen egyszer sem voltak komolyan betegek.
Még most is rácsodálkozom, hogy szelídségük ellenére milyen hatásosak a Henrik segítségével megismert gyógymódok. A fájó fülre helyezett meleg hagymapárnácska hatékonysága minden képzeletemet felülmúlja. Szintén elámulok azon, hogy a lábfürdők és különböző olajos bedörzsölések mennyire jótékonyak. Nagyon megszerettem ezt a gyógymódot, el sem tudom képzelni az életemet nélküle. Bár sokszor fáradságos és rengeteg odafigyelést igényel, mindig megérik a gyümölcse. Tudatossá tesz és arra tanít, hogy mindenért tenni kell valamit, nem működik az, hogy felteszem a kezem, beveszem a pirulát, nem is kell benne lennem a szituációban, mert rajtam kívül, tőlem függetlenül minden elintéződik.  Ezzel szemben jó vállalni a felelősséget és kezembe venni a dolgokat.
Henrik segítsége mindig sokat jelent számomra és külön nagyra értékelem azt, hogy arra törekszik, hogy az ember saját lábára álljon: mindent megmutat, meghallgattam a légzést, belenéztem a fülbe stb., így egy idő után én is el tudtam dönteni, hogy mennyire komoly a helyzet. Idővel a minket érintő szerek is bekerültek házipatikánkba, ezért a kezelést is el tudjuk kezdeni otthon.
 
Jól emlékszem az első alkalomra, amikor Henriket felkerestük. Azonnal megérintett a gyönyörű környezet és a rendelő hangulata. Azóta is biztonságot ad az odafigyelése, kérdéseim válaszra találnak, esetleges félelmeim, kételyeim szertefoszlanak. A találkozás számomra mindig megnyugvást hoz és újult erővel lépek tovább. Hálásan köszönöm!  
 
 
 
Balogh Orsolya

Fertőzések szelíden kezelve

Két gyermekünk van, egy 11 éves lányunk és egy 6 éves kisfiúnk. Amikor Zsófi 1 éves volt, akkor találkoztunk először Henrikkel, egy nagyon kedves barátunk ajánlotta, hogy keressük fel Őt. Zsófi nagyon köhögött, magas láza volt, egy éves koráig szinte nem is volt beteg, nagyon meg voltunk ijedve, hogy valami nagy baja van. Soha nem felejtem el, bementünk a rendelőbe, és Henrik elismerően mondta, hogy ez nagyon jó köhögés. Itt kezdődött el az a 10 éve tartó tanulási folyamat, melynek eredményeként, egyik gyermekünk sem találkozott még gyógyszerekkel, antibiotikumokkal. A kisfiunknak egészen kicsi korában hörgőgyulladása volt, és onnantól kezdve, szinte két havonta, rohantunk Henrikhez, mert ha jött egy nátha nem úsztuk meg anélkül, hogy Marci ne sípolva vette volna a levegőt. Henrik mindig biztatott, hogy ki fogja szépen nőni, a terápia természetesen mindig szelíd volt, teák, borogatások, antropozófus szerek. Megtanultam ez idő alatt nagyon sok dolgot, hogy hogyan figyelhetem a légzését, mikor mivel segíthetek, és az sem biztos, hogy azonnal Henrikhez kell rohanni, ha elkezd folyni az orra.
Marci ma már hat éves, és valóban nagyon keveset beteg. Henrik rendelőjéből, bármennyire fáradt és kimerült voltam is, mindig megerősödve, feltöltődve jöttünk el, anyaként mindig kaptam támogatást ahhoz, hogy ha nehezebbek is a betegséggel töltött napok, megéri időt hagyni a fájdalomra, és nem siettetni a betegség lefolyását. Zsófi lányom pedig szépen lassan megtanulja mindazokat, amiket én, a nyári szünetben az aggódó nagymamát már Ő nyugtatta meg, hogy tudja, mit kell csinálni a fájó fülével.
Sok köszönet Henriknek, hogy szeretetteli figyelemmel kíséri Zsófi és Marci felnövekedését.
Vajna Virág
 

 
Kedves Mindenki!

Én is szerteném megosztani Veletek Henrik és Andrea csodálatos, megerősítő jelenlétét életünkben.
Gyermekünk, Olever - aki jelenleg kettő éves - megérkezésekor még elég szilárdan álltam, álltunk elhatározásunkban, hogy ha lehet, semmiféle gyógyszeripari készítményel nem szeretnénk kezelni. Elsősorban Angliában éltünk, ahol néhány barátunk gyermeke, akik a szemünk láttára cseperedtek fel egészségben, ők is kémiai gyógyszertől mentessen rendezgették gyermekük életét.
Viszont, miután Magyarországon hoztam világra Olevert, idővel megkezdte működését rajtam a 'Rendszer Vasfoga'. Néhány hét leforgása alatt azon vettem észre magam, hogy a védőnők, kórházi gyermekorvosok pánik keltő, ijedséget gerjesztő hangulata kezd elhatalmasodni rajtam. Ekkor NAGY szerencsémre egy segítő barátnőm ajánlotta Henriket, ahová időben elérkeztem, és visszatalálhattam előző, ösztönös elhatározásunkhoz, a 'Természethez'.
A rendelésen kimerítően meg tudunk beszélni minden engem foglalkoztató kérdést, sőt mi több a csodálatos 'Borogató tanfolyamok' részese is lehettem, amelyeket Wagner Andrea szerető, segítő munkálya hoz létre.
Itt említeném meg, hogy első találkozásunk alkalmával Henrik figyelmünkbe ajánlotta 'A Nagy Gyermek-kalauz' című könyvet, amely akkor éppen nem volt forgalomban, és most 2011.decemberében megkaptuk az újra nyomtatott példányt, ami szó szerint NÉLKÜLÖZHETETLEN lexikonja egy gyermekes háztartásnak!
Nagyon-nagyon hálás vagyok, segítő, szerető munkátokért.
Köszönettel, barátsággal,
Anikó Boulsbee
 

Életben és jól vagyok! 

Történetünk 2010. május 11.-én kezdődött, amikor is a 22. heti ultrahangra mentünk a párommal. Addig örömmel vártuk első kisbabánk érkezését, aznap viszont azt a hírt kaptuk, hogy kisfiunk bal lába donga láb. A hír hallatára teljesen összeroppantam, mivel volt előttem egy rossz példa, elmúlt évben pont egy ilyen kisfiút támogattunk párommal és láttuk a szenvedését (utóbb kiderült, hogy a kisfiúnál több genetikai probléma is volt) – utólag tudom tudjuk, hogy ez a rendellenesség kellő odafigyeléssel teljes mértékben gyógyítható, egyedül a szülők intelligenciáján múlik a gyermek jövője, hogy mennyire fogadja el az orvos tanácsát. Nekünk még azt is felkínálták, hogy szakíttassuk meg a várandósságot. A hírből felocsúdva felkerestünk több specialistát is és eldöntöttünk, hogy időt, energiát nem sajnálva végigjárjuk a nekünk szánt utat. Egy nagyon kedves barátunk által közvetítve Henrik tanácsára, felvettük a kapcsolatot Dr. Gellén Jánossal, aki Villachban él és dolgozik. Hatalmas megértéssel és türelemmel bánt velünk, a mai napig mikor a rohangáló kisfiamra nézek eszembe jut és hatalmas szeretettel és tisztelettel gondolok rá! Második lépésként személyesen is felkerestük Henriket. Hihetetlen megnyugvás költözött  belém e két ember megismerése után és már én is kezdtem hinni benne, hogy kisfiam fájdalom nélkül 100%-os életet tud élni. Természetesen egy ortopédus szakorvost is választottunk mikor még kisfiam a pocakomban volt. Ő a nyugati orvoslást képviseli, míg Henrik és János az alternatív oldalról közelít, párommal úgy döntöttünk, hogy ötvözzük a kettőt. Tehát 2010. szept. 3-án megszületett kisfiunk és igen bal oldali dongalábbal, 2 nap múlva már gipsz volt a lábán. Sosem felejtem el az első gipszelést.  Ezt még 4-5 követte, ahogy nőtt a lába, majd 6 hetesen volt egy pár perces ambuláns műtét. Ezek után kezdődött a munka részünkről: hetente egyszer lézerakupunktúrára, továbbá hetente egyszer craniosacralis terápiára vittük. Hétről, hétre láttuk a javulást, közben masszíroztuk ahogy Henrik javasolta, illetve adagoltuk neki az antropozófus bogyókat, mellyel az izmokat lazítottuk és a kötőszöveteket. Negyedévente kell kontrollra járnunk ahol az orvosok CSODÁT látnak, kisfiam jelenleg 16 hónapos 2 héttel az első születésnapja előtt elkezdett járni, azóta pedig nem győzök utána futni!!! A két lábban a csontok és a szövetek egyformák a lábhossz is, a különbség csupán annyi, hogy a bal láb izomzata egy picit vékonyabb. Ezt Henrik is észrevette és azonnal ajánlott egy olajat, mely izomnövelő hatású. Szorgosan nap, mint nap kenegetjük és már most látszik az eredmény!  És hogy mi a TITOK: BÍZZ és alkalmazd a szelíd gyógymódokat, mely nem a fehér kórházi falakon belül vannak! 
Henrik, János, Julcsi, Kata, György Köszönjük nektek! Mindig szeretettel gondolunk rátok!
Török Hajnalka

Szteroidok és antibiotikum helyett

A kisfiam, egy éves volt, mikor egy RS vírus miatt több napra lélegeztetőgépre került. Nagyon súlyos volt az állapota, két hetet volt intenzív osztályon. A vírus következtében légzési elégtelenségei voltak. Már korábban is töltött egy hetet kórházban, ekkor is hasonló tünetekkel, ún. obstruktív bronchitissel.
A lélegeztető gépes szörnyű eset teljesen traumatizált bennünket. A betegségnek voltak még egyéb súlyos szövődményei is, amelyek legalább ilyen szörnyűségesek voltak.
A gyereket az orvosok tartósan szteroidra tették, amellyel megelőzhető, hogy egy bármilyen banális taknyosság miatt ismét fulladásos állapotba kerüljön.
Nagyon zavart, s nem értettem, hogy amikor éppen minden rendben van vele, nincs fertőzése, akkor miért kell állandóan gyógyszert adnom? Meddig kell ezt adni? Nem tudtak az orvosok erre választ adni. Zavart az is, hogy nem tudhatom, hogy a gyerek mikor van jól, mikor van rosszul, honnan tudom, ha baj van és egyáltalán mit tehetek a gyógyszeren kívül azért, hogy ne kerüljünk ismét kórházba.
Az egyik kollegám, ismerősöm mondta, hogy keressem meg Henriket. Sokat cívódtam, vívódtam, míg végül kimentem hozzá kisfiammal és a férjemmel.
Henrik rengeteget segített. Megnyugtatott, hogy a gyerekem nem súlyos beteg. Megnyugtatott, hogy hamar meg tudom ismerni és meg tudom tanulni kezelni a helyzeteket, azt, hogy felismerjem mikor van baj, mikor nincs baj és mikor mit kell tennem. Vettem inhalátort és még egy sztetoszkópot is. Mostanra ismerem a gyerek légzését, s már tudom, mikor mit kell tennem. Segített abban, hogy megismertem a gyógyszerek pontos hatását, az antropozófus szereket is.
A kisfiam azóta is fulladt még, de időben felismertem, tudtam mikor kell hozzá fordulnom, amíg kiérek mit kell tennem. Ezek a fulladások, obstruktív bronchitisek, pár nap (max. 3) alatt lezajlottak. Egyre enyhébbek, ritkábbak. Most már hiszek abban is, hogy e hajlamot idővel kinövi.
Amiben hálás vagyok összességében, hogy már nem kétségbeesve, tétlenül állok egy fulladásos helyzet előtt, s vannak olyan szereim, amelyekkel tudom a kisfiamat kezelni, s ezek nem szteroidok, erős szerek, hanem szelídebbek.

A másik történetem a kislányom, aki többszöri húgyúti fertőzés és antibiotikumos kezelés után Henrik segítségével pusztán váltott teákkal, antropozófus szerekkel és ülőfürdővel meggyógyult.

Henrik javaslatai bizony több odafigyelést igényelnek, pl. macerásabb éjjel inhalálni a fulladós gyerekkel, borogatni, meghallgatni a légzését, mint szteroiddal kezelni. S bizony macerásabb a gyerekbe bevarázsolni a teákat és becsalni a joghurtos vízbe, mint beadni az antibiotikumot.
Ellenben bízok abban, és talán nem csal meg a hitem, hogy így a gyerekeknek nagyobb esélyt adok arra, hogy ellenálló és ép, egészséges felnőtekké váljanak, arról nem is beszélve, hogy megtanulják, a tehetetlenség helyett hinni lehet abban, és tenni kell azért, hogy egészségesek legyünk, még ha az fárasztóbb is.
Balogh Eszter
 
Tüdőgyulladás  
Fiamnál múlt szerdán egyoldali tüdőgyulladást diagnosztizált a körzeti gyerekorvos. Másnap elmentünk Henrikhez, mert szerettem volna egy második véleményt és ha a betegség engedi, egy szelídebb gyógymódot. Bár, ha a fiam olyan állapotban lett volna, hogy Henrik is antibiotikumot javasolt volna, gondolkodás nélkül beadtam volna neki. 
Henrik megerősítette a tüdőgyulladás diagnózisát és ellátott utasításokkal, amelyek követése csont nélkül kitöltötte az elkövetkező napokat. Kérte, hogy kísérjük a gyereket figyelemmel: vezessünk lázgörbét, naponta egyszer hallgassuk meg a tüdejét, pihenjen, kapjon könnyű ételeket, sok folyadékot, és hagyjuk el a tejtermékeket, de legfőképpen a tejet.
Terápiaként a következőket csináltuk: fél óránként orron át mély légzőgyakorlat néhány percig; óránként 3 golyócska Silicea comp. és Petasites; hársfa és bodzateák keverékét igya; kakukkfű ás tüdőfű főzettel inhaláljon naponta háromszor 10 percig, A mellkasán tulajdonképpen folyamatosan legyen egy speciális pakolás, egy gyógyszertárban kevert borogató pasztával (amíg az elkészül, a pasztát túró és joghurt keveréke helyettesítheti).
Kérte Henrik, hogy ha rosszabbodna az állapota, akár a hétvégén is hívjuk.
Nem rosszabbodott, sőt. A mai, hétfői kontrollon már csak minimális eltérést lehetett hallani, így a két utolsó adag borogató paszta elhasználása után abbahagyhatjuk a többi gyógymódot. (Bár a fiam szerette az inhalálást, a gyógyteákat pedig az összes gyerek jóízűen itta, úgyhogy ezeket szerintem folytatom még.) Ezen a héten még nem megy iskolába.

Az antibiotikum sokkal egyszerűbb lett volna,- nekem. Anélkül viszont ez alatt a pár nap alatt a gyerekem megélhette, hogy a szervezete minimális segítséggel, de annál több odafigyeléssel és gondoskodással, maga küzdi le a betegséget. Én megélhettem, hogy aktívan hozzá tudok járulni a gyerekem gyógyulásához. Ismét láthattam, hogy milyen csodálatosan vagyunk megalkotva: ha a kialakult betegséget nem egy csodapirulával kezeljük, akkor a gyógyulás után egy testben és lélekben megerősödött személlyel találjuk magunkat szemben.
Huffman Szilvia