Nyirokcsomók, nagy mandulák

A felső légúti fertőzéseknek, mandulagyulladásnak majdnem mindig velejárója a nyaki nyirokcsomók duzzanata. Ezek felé vezetődik el az orr, a garat, a szájüreg mélyén elhelyezkedő nyirokszövet-gyűrűből a nyirok jelentős része. Ha ezek megduzzadanak, egy csomós, nyomásra többé-kevésbé érzékeny duzzanatot tapinthatunk oldalt a nyakon, vagy az álszögletben.
Ennek megfigyelésére általában van elég időnk.
A gyógyulás kétféle lehet:
Legtöbbször a képződött csomók lassan visszahúzódnak, és még hónapokig tapintható, kissé kemény nyirokcsomók maradnak meg, melyek idővel egyre kisebbek lesznek. Ha egy újabb gyulladás lép fel ezen a területen, akkor ismét megduzzadnak.
A másik esetben a szülők általában azt észlelik, hogy a fájdalmas csomók napról-napra növekednek és megkeményednek, végül összeolvadnak, és felettük a bőr esetleg kivörösödik. Ez annak a jele, hogy egy tályog keletkezett, mely vagy magától kifakad, vagy sebészileg kell megnyitni.

Tapasztalatunk alapján érdemes a nyirokcsomók egyszerű duzzanatát antibiotikumos kezelés nélkül kiállni. Ez a kezdeti szakaszban (még a tályog-képződés előtt) antropozófus, homeopátiás, fitoterápiás készítményekkel, fertőtlenítő hatású meleg teák kortyolgatásával és helyi borogatásokkal majdnem mindig sikerül.

Különféle hatóanyagok alkalmasak a pakolásokra.

Enyhe gyulladásnál eukaliptuszos paszta vagy 10 %-os orvosi angyalfüves (archangelica) kenőcs. A felmelegített pasztát kenjük egy pamutkendőre, ami a nyakat egész magasságában lehetőleg gyűrődésmentesen befedi, de nem éri egészen körbe. Mikor feltesszük, a nyakcsigolyákat hátul mindkét oldalon kétujjnyira szabadon kell hagyni. Helyezzünk fölé egy ugyanakkora  sálat. Időtartama: egész éjszaka, vagy naponta kétszer lehűlésig. A borogatás után a nyakat még tartsuk melegen. A kendőt kissé felfrissítve többször is felhasználhatjuk. Csak annyi kenőcsöt kell újra rákenni, hogy enyhén zsírosan csillogjon.

Hevenyebb gyulladásnál  hűvös vagy forró citromlével vagy túrós-joghurtos (feles) keverékkel próbálkozhatunk.
A citromosnál egy félbeszelt (vegyszermentes) citromot tegyünk egy kis tálba, öntsük le langyos vagy forrásban lévő vízzel, és csak utána vagdossuk fel a húsát, héját. (Így nem megy veszendőbe értékes hatóanyag.) Majd nyomjuk ki darabjait. A kendőt két vége felől a közepe felé tekerjük fel, és mártsuk a citromos lébe. A kicsavart kendőt helyezzük a gégefőre és mindkét irányba – lehetőleg gyűrődésmentesen tekerjük le. Vigyázunk, hogy ne legyen égető. Gyapjúsállal rögzítsük. Időtartama: egy vagy több órán keresztül, a bőr érzékenysége szerint. Viszketés esetén le kell vegyük.
Túróval úgy kell, hogy  a túrót és a joghurtot azonos arányban összekeverjük, 40-45 fokra melegitjük és a kenőcshöz hasonlóan vékony csíkban kenjük egy vékony pamutkendőre; állaga (sűrűsége, nedvtartalma) szerint vékonyabban vagy vastagabban kenjük fel. Időtartama: a pakolást olyan sokáig hagyjuk fenn, amíg a túróréteg meg nem szárad (három-öt óra hosszan). Ha valaki allergiás a tehéntejre vagy ekcémás, ne alkalmazza. Különben ezt a borogatást (ha kellően meleg), még azok a gyerekek is kedvelik, akik külöben nem hívei az ilyennek.

A fenti kenőcsök, paszták beszerzésében, kivitelezésében szívesen segítünk a rendelőben. 

Nos jó ápolást és gyógyulást kivánok!